A legújabb sztárszélhámosoknak számító Anna Sorokinek, Simon Levievek és még ki tudja milyen álneveken operáló csalók korában talán már kevesen emlékeznek, hogy az internet (h)őskorában is pont ilyen átverések történtek, csak akkor USA zöldkártyanyerő víruslink formájában.
A trónja visszaszerzéséhez anyagi segítséget kérő afrikai hercegtől pedig valószínűleg a Z-generáció összes tagja kapott legalább egy e-mailt valamikor 1995 és 2010 között.
A Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) által idén készített részletes és lehangoló elemzéséből kiderül, hogy a naiv ártatlanok megvezetésének és kisemmizésének újabban az úgynevezett romantikus csalások típusa mutatja a legdrámaibb emelkedést. Ennek oka – legalább kis részben – a kriptovaluták térnyerése. A stílszerűen Valentin-napon közzétett adatok azt mutatják, hogy 2021-ben közel 80 százalékkal nőtt a hatóságoknak jelentett szerelemcsalások okozta kár a 2020-as adatokhoz képest. Az elmúlt öt év kárösszege pedig elérte az 1,3 milliárd dollárt. Ebből 139 millió dollár kárt azok szenvedtek el, akik 2021-ben kriptovalutában teljesítették a tolvajszerelmük financiális kívánságait.
Mézesmadzag
A romantikus csalás folyamata, ahogy azt már beszédes neve is sugallja, gyakran azzal kezdődik, hogy valamelyik ismerkedős appon vagy közösségi oldalon keresztül először elhitetik az áldozattal, hogy rátalált az igaz szerelemre. Talán érdemes megjegyezni, hogy a klasszikus közösségi felületek ugyan hiába nem társkeresőoldalak, akik a Tinderen, Grindren, OkCupidon, Bumble-ön vagy akármelyik másik randialkalmazáson megismerkednek, azok szinte azonnal ismerőssé válnak egyéb platformokon is. Az már a történet iróniája, hogy a felhasználók általában azért jelölik be egymást Facebookon meg Instagramon a match után, hogy ellenőrizhessék a másik fél profilját és validálhassák a személy létezését. Azaz, hogy megbizonyosodhassanak róla, nem csalásnak esnek-e áldozatul. Pedig de. Olyannyira, hogy az FTC adatai szerint a bejelentett csalások 23 százalékánál a Facebook, 13 százalékánál pedig az Instagram volt a kiindulópont.
A tolvaj ezt követően online igyekszik mélyíteni a fiktív kapcsolatot, és mindig van valami kifogása a személyes találkozás ellen. Mígnem egyszer csak előáll a fizetési igényével – na, persze nem így, egyenesen. Sokféle mese létezik a műfajban, de ezek általában a “bajba kerültem, segítened kell”, valamint az “azért, hogy végre együtt lehessünk” tengelyen mozognak. Az FTC által közzétett adatok alapján azok, akik bedőltek egy ilyen csalásnak, általában arról számolnak be, hogy nemcsak egy alkalommal küldtek pénzt. A csalás tehát apránként éri el a kívánt végösszeget: az áldozatok azt hiszik, hogy segítenek valakinek, aki fontos számukra, a csalók pedig lényegében addig csapolják az áldozataikat, amíg csak lehetséges.
Virág helyett bitcoin
Ahogy a cikk bevezetőjében már említettük, sem a csalás, sem a csalásnak ez a fajtája nem újdonság. Az FTC azonban megjegyzi, hogy a kriptovalutával fizető áldozatok esetében a medián kár csaknem tízezer dollárra rúgott. De mit indikál ez az adat? A likvid kriptovalutával rendelkezők között nagyobb lenne a fizetési hajlandóság? A volatilis kriptovalutákat birtoklók nagyobb bizalmat előlegeznek meg az online tér egyéb területein is? Az áldozatok a kriptobefektetéseiket érezték a legfájdalommentesebbnek feláldozni egy kétes helyzetben? Ez mind jó lehetne hipotézisnek, sőt talán megoldásnak is, de az ok és az okozat viszonya valószínűleg inkább fordított: azért igyekeznek áldozataiktól kriptovalutában behajtani a követeléseiket, mert a kriptovilágban léteznek lenyomozhatatlansággal, névtelenséggel, tökéletes biztonsággal kecsegtető opciók.
Akinek önmagában nem elég gyanús az online térben hirtelen megtalált tökéletes szerelem, annak jó indikátort jelenthet, ha a társ, akit pár hete, hónapja ismerünk csupán és élőben soha nem láttunk, szívességet kér akár pénz, ajándékkártya, részvény, kriptovaluta, esetleg arany formájában. Ezekben az esetekben mindegy is, hogy a szerelem jeléül, előleg gyanánt, segítség címén, kölcsön, kamatra, jó szándékkal, tényleg garantáltan csak ebben a különleges helyzetben kéri az illető. A politikai korrektség jegyében valószínűleg a kérés nem igaz.