A járványhelyzet kezdete óta kibontakozó chiphiány számos technológiai termékfejlesztő életét megkeseríti.

Részben emiatt is estek vissza az újautó-eladások, de az elektronikai cikkek piaca és több más iparág is megsínylette a “chipageddont”. Az EU új terve most egy óriási befektetésösztönző csomaggal igyekszik megoldani a hiányt.

Globális chipokalipszis

Amint arról már beszámoltunk, a chiphiány egy komplex folyamat eredménye. A koronavírus-járvány kezdetén világszerte leálló termelés, majd a botladozó értékláncok miatt a hagyományosan nagy megrendelők, mint amilyen az autópiac is, inkább lemondták rendeléseiket, ami miatt a félvezetőgyártók pedig átcsoportosították termelésüket. A termelés újraindulásával a mára gyakorlatilag mindenféle termékben felhasznált félvezetők gyártói nem tudták kielégíteni a megugrott keresletet – és már kész is a világméretű chipválság.

Az EU a kontinensen belüli befektetések ösztönzésével most azt próbálja elérni, hogy a félvezetők gyártói nagyobb számban települjenek Európába. A terv ezzel feltuningolná a kontinens félvezető iparágát, ellenállóbbá téve tágabb hazánkat a jövőben esetleg megjelenő hasonló problémákkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy a chipek a zöld átmenetben is meghatározó fontosságú szerepet játszanak.

Miről is szól az EU új terve?

Az EU Chips Act, vagyis az EU chiphiányt megoldani hivatott új tervezete összesen 11 milliárd eurónyi közforrást mozgósít azért, hogy fejlődjön a kontinensen a félvezetőkre irányuló kutatás-fejlesztés, tervezés és gyártás. A cél érdekében a terv magánforrások bevonásával és a magánbefektetések ösztönzésével 2030-ig összesen 43 milliárd eurónyi forrást kíván mozgósítani.

Erre van is szükség, hiszen 2020-ban az EU országok összesen a chipgyártók befektetéseinek 3%-át voltak képesek bevonzani. Nagy fegyvertény azonban, hogy tavalyi hírek szerint az Intel (a világ egyik legnagyobb chipgyártója) önmagában 80 milliárd eurós befektetést tervez, új gyártókapacitást telepítve Németországba, Franciaországba vagy Lengyelországba. Ezt az összeget persze nem azonnal, hanem a következő 10 évben tervezik elkölteni – mégis, ez a kezdeményezés egészen új irányba terelheti az európai chipgyártó ipart. Az Intel távlati célja, hogy az autóipari szereplőkkel karöltve igazi innovációs központot hozzon létre Európában.

Az EU terve elsősorban az Intelhez hasonló befektetők számára igyekszik vonzóbb célponttá tenni az öreg kontinenst, 2030-ra a jelenlegi 9%-ról mintegy 20%-ra emelve az EU részesedését a globális félvezetőiparban. A döntéshozók számára különösen fájó pont lehet, hogy az EU félvezetőipara volt már erőteljesebb is, hiszen az 1990-es években még 40%-os volt a kontinens részesedése a globális piacon. Ez olvadt a 2000-es évekbeli 24% után mostanra kevesebb mint 10%-ra.

Az EU abból a szempontból mindenesetre jó pozícióból indul, hogy a chipek területén végzett kutatás-fejlesztésben vezető helyzetben van, ám a gyártásban jócskán lemaradt.

Verseny a félvezetőkért

Az EU döntéshozói bár időben hoztak döntést, közel sincsenek egyedül a félvezetőkért folyó versenyben. A problémát más hatalmak vezetői is felismerték, így sorra jelentik be a hasonló programokat. Napokkal az EU bejelentése előtt például az Amerikai Egyesült Államok képviselőháza is megszavazott egy törvénycsomagot, amely lehetővé teszi, hogy 52 milliárd dollárral (vagyis 45,5 milliárd eurónak megfelelő összeggel) támogassák a félvezetőgyártó iparágat. Ezt megelőzően pedig a már eleve chipnagyhatalom Dél-Korea is bejelentette a maga 395 milliárd eurós csomagját.

A chiphiány arra is rámutatott, hogy az EU kitettsége az energiahordozókat biztosító keleti államok, elsősorban Oroszország felé nem az egyetlen probléma: a világ legnagyobb chipgyártója ugyanis jelenleg Tajvan. Azon belül is egyetlen cég, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) részesedése a globális piacon 54%-os. Tehát az EU a mára az iparban mindenhol alapvető fontosságú félvezetők importjában is más államokra támaszkodik. Az pedig már csak hab a tortán, hogy túlzottan a tajvani importra támaszkodni a geopolitikai helyzet, vagyis Tajvan Kínával kapcsolatos komplikált viszonya ismeretében egyébként sem kockázatmentes stratégia.