Az agilis módszertan a szoftverfejlesztés világából indult hódító útjára, de mára szektortól függetlenül a jövőbe tekintő vállalatvezetők egyik fontos eszköze lett.

A vállalati agilitás megannyi előnnyel kecsegtet – de az átállás számos buktatót is rejt. Lássuk, miért tartja lázban évek óta az agilis módszertan a kis-, közép-, és nagyvállalatok vezetőit világszerte!

Az agilis módszertan gyökerei a szoftverfejlesztésben

Az agilis projektmenedzsment megszületése talán az elmúlt 20 év egyik legnagyobb hatású eseménye a szoftverfejlesztésben. Hogy megértsük, miért jelentett ilyen forradalmi változást, és hogy alakítja ma át a vállalatok működését, egy kicsit bele kell ásnunk magunkat a szoftverfejlesztés történelmébe!

A hagyományos módon a számítógépes programokat egy alapvetően lineáris modell szerint fejlesztették (és fejlesztik sokan ma is). Itt a fejlesztői csapatok először is egy mindenre kiterjedő tervezési fázis során fektetik le az alapokat: mit is fejlesztünk, meddig, mennyi pénzből stb. Ha ezt egyszer „leütötték”, onnantól fogva a jól tagolt fejlesztési folyamat minden lépése egymásra épül. A soron következő szakasz csak az előző lépés lezárultával veheti kezdetét.

Ez a vízesésmodellként, illetve V-modellként ismert lineáris megközelítés kétségkívül alkalmas arra, hogy magas minőségű végtermék szülessen. Van azonban egy bökkenő: a magas minőségű termék nem feltétlenül jelent egyet a jó termékkel. A szoftverfejlesztés ugyanis időigényes műfaj, a technológia gyorsan változó világában pedig egyre ritkábban célravezető, ha ma kőbe vésem, mire lesz szükségem 3 vagy 5 év múlva…

Agilitás: iteratív és inkrementális fejlesztés

Ezt a lineáris megközelítést igyekezett modernizálni és dinamikusabbá tenni a 2001-ben megjelent agilis módszertan. Kitalálói egy egyszerű dokumentummal indították útjára az új modellt: a Kiáltvány az agilis szoftverfejlesztésért jól összefoglalja az új modell főbb célkitűzéseit.

Az agilitás a szoftverfejlesztésben dióhéjban azt jelenti, hogy nagy mértékű autonómiát élvező fejlesztők egymással szorosan együttműködve, rövid ciklusokban (iteratív módon) szállítják le a végső szoftvermegoldás apróbb elemeit (inkrementumokat). Minden ciklus (úgynevezett sprint) végeztével újravizsgálják, hogy még mindig a megfelelő célok felé halad-e a fejlesztés, így rugalmasan igazítva az innovációt a változó igényekhez.

Agilitás a vállalatvezetésben

A vállalati agilitás gyakorlatilag ezeket a fent megismert elveket alkalmazza a vállalat működésében. A csapatok nagyobb mértékű önállósága és szoros együttműködése rugalmasabbá teszi a céget. Ez a fajta rugalmasság, a körülmények változásához való gyors alkalmazkodás egy felgyorsult, digitális világban a vállalatok sikerének a kulcsa is. Az agilitás elősegíti a transzparens működést, gyorsíthatja a termékfejlesztést, és segít növelni az ügyfélelégedettséget. Lebontja az egyes szervezeti egységek és csapatok közti falakat, így lehetővé téve azok szorosabb együttműködését.

Emellett támogatja (vagyis: egyszerre segíti és követeli meg) a cég folyamatos fejlődését is. Nem csoda, hogy mára a jövőálló vállalatvezetés egyik sarokköve lett.

Az agilis vállalatban központi érték a bizalom, amely lehetővé teszi a csapatok önrendelkezését. Ez persze nem jelenti, hogy mostantól nincsenek vezetők, és mindenki csinál, amit akar. Egy agilis vállalatban a vezető szerepkörök egyfajta koordinátori, a folyamatokat összehangoló és azok útjából akadályokat elgördítő szereppé alakulnak.

Az agilis vállalatok másik fő ismérve a nagyfokú automatizáció és az optimalizálás lehetőségeinek keresése. Ahol lehet, az agilis szervezet igyekszik automatizált folyamatok használatával erőforrásokat megtakarítani – majd ezeket a folyamatokat gyakori felülvizsgálatnak alávetve egyre hatékonyabbá tenni.

Ez a gyakori felülvizsgálat pedig olyan szervezeti rituálékban is megjelenik, mint például a „retrok”, avagy retrospektív beszélgetések. Ezek során a csapattagok reflektálnak az épp lezárt (rövid) időszakra, és ajánlásokat fogalmaznak meg maguk számára a jövőre nézve, így együtt dolgozva a folyamatos javulásért.

Az agilis modell emellett segíti az új üzleti lehetőségek kiaknázását is: egy agilis vállalat szívesen használ új technológiákat a működése során, és keresi az új üzleti modelleket, amelyek dinamikus alkalmazásával újabb piacokon érhet el sikereket.

Az agilis átállás kihívásai

Megannyi előnye mellett azonban az agilis vállalatvezetésre történő átállás nem kis kihívás, jelentős változás egy szervezet életében. Minden munkavállalóra, minden folyamatra (sőt: a folyamatok hátterében meghúzódó szervezet általános képére) is hatással van.

Első és legfontosabb kihívás, hogy az agilitás megkívánja egy újfajta vállalati kultúra meghonosítását. Ez a paradigmaváltás önmagában is komoly változás – de az agilis átállás óhatatlanul kitermeli a saját „ellenérdekelt feleit” is. A régóta a cégnél dolgozó, eddig folyamatokhoz hozzászokott, vagy a korábbi szervezeti hierarchia „haszonélvezőinek” tekinthető munkavállalók sok esetben nem értik az agilitás lényegét, vagy ellenségesen viszonyulnak hozzá.

További nehézség, hogy a vállalati agilitásban nincs „dátumtól dátumig” tartó átállás: annak bevezetése nem egyszeri folyamat, aminek végeztével elégedetten hátradőlhetünk. A vállalat dinamikus működtetése, a folyamatos fejlődés, a rituálék és szokások fegyelmezett betartása – ezek mind olyan kihívások, amikkel egy agilis vállalat nap mint nap szembesül.