CXO sorozatunkban vállalati vezetőket kérünk meg, hogy osszák meg a világ fejlődésével és a jövővel kapcsolatos véleményüket, víziójukat és gondolataikat.
Negyedik vendégszerzőnk Peter Gazik, a Yettel Magyarország vezérigazgatója, aki ezúttal nem üzleti témában, hanem egy nemzetközi fontosságú kérdésben fejtette ki személyes véleményét.
Fellazuló társadalmak, atomizált kisebbségek
Példátlan időket élünk. A Covid az elmúlt évtizedekhez képest paradigmaváltást hozott, legalábbis abban a térségben, amit politikailag „Nyugat-Európának” neveznek. A példa nélküli növekedésre épülő élet, a jövő kilátásai, a béke, a stabilitás, a kiszámíthatóság mind alapjaiban ingott meg. Az egyénnek és jogainak régóta elérni kívánt elsőbbsége a járvány kezelésével kapcsolatos szakpolitikai irányok központi fókuszpontjává is vált, és az egész társadalmat térdre kényszerítette annak érdekében, hogy a lehető legtöbb életet mentsük meg. Teljes joggal. Orvostudományi szempontból más megközelítés nem elfogadható.
Az egészségügy azonban csak egy szelete a Covid-válságnak.
Véleményem szerint a Covid sokkal mélyebb etikai és társadalmi kihívásokat idézett elő, amelyekben – az egészségügyi menedzsmenttől eltérően – az egyéni jogokat közös társadalmi érdekeknek kell felülírniuk. Ha visszatekintünk a múltba, valójában az emberiség egész története olyan személyek és/vagy kisebbségek köré épült, akik feláldozták jólétüket a mindenkori többségek érdekében. A katonák, akik a jövő generációinak békéért harcolnak, a tűzoltók, akik az életüket kockáztatják, hogy megvédjék városainkat, az idősek, akik keményen dolgoznak, hogy gyermekeik jobb oktatásban részesülhessenek. A példák sora végtelen.
Mégis, annak ellenére, hogy már a Covid-járvány közepén fel vagyunk vértezve a védőoltásnak nevezett fegyverrel, a társadalmi értékek fellazulnak, mert a társadalmakat félrevezeti a megalapozatlan árat követelő individualizmus hamis dogmája.
Az úgynevezett jogunk, hogy beoltatjuk magunkat vagy sem, illetve az, hogy ugyanúgy kezelhetjük az oltottakat és az oltatlanokat, szerintem csupán egy-egy csapda, amely az egyéni jogok koncepciójának félreértelmezéséből adódik. Ezeket az egyéni jogokat – az alapvető emberi jogok összességeként – az alapvető emberi szükségletek és szabadság védelmében írják elő az egyenlő versenyfeltételek megteremtése vagy az esélyegyenlőség elérése érdekében.
Szemléltetésképpen, minden személynek joga van autót vezetni, de ehhez 18 évesnek kell lennie, és meg kell szereznie a vezetői engedélyt, amelyet az állam ír elő annak érdekében, hogy növeljék az utcák biztonságát. Ugyanakkor az embereknek joga van nem megszerezni a vezetői engedélyt, és továbbra is csak tömegközlekedéssel vagy gyalogosan közlekedni.
Összefoglalva, míg tavaly azt hittem, hogy a Covid segíthet a társadalmak megerősítésében (ahogy a válság egészségügyi szakaszában egyértelműen ez történt), most sokkal jobban aggódom, hogy a Covid által okozott hosszú távú következmények miatt az egyes államok könnyen beleeshetnek abba a csapdába, hogy figyelmen kívül hagyják a többség jólétének hosszú távú előnyeit, az egyéni érdekek rövid távú kielégítésének előnyéért cserébe.
