Kína központi bankja szeptember 25-én bejelentette, hogy minden kriptovalutával történő tranzakció illegális, ezzel gyakorlatilag betiltva az olyan digitális tokeneket, amilyen a Bitcoin vagy az Ethereum.
Ennyi volt, lejtőn le?
A kriptovaluták árfolyamát eddig is gyakran befolyásolta a kínai gazdaság állapota, mivel Kína jelenti a világ egyik legnagyobb kriptovaluta-piacát. A szeptember 25-i bejelentés nyomán azonban a Bitcoin árfolyama mintegy 5 százalékkal csökkent, az Ethereumé pedig még ennél is többel, 7 százalékkal esett– ez mostanra valamelyest stabilizálódott, hiszen a kriptovaluták éppen a volatilitásukról híresek. A rendelkezés hátterében is ez áll, legalábbis Kína hivatalos álláspontja szerint, az ország ugyanis nemzeti hadjáratot indított az ingatagnak, spekulatívnak, vagy akár pénzmosásra is alkalmas financiális eszközöknek tartott befektetések ellen.
“A virtuális devizákhoz kapcsolódó üzleti tevékenységek illegális pénzügyi tevékenységnek minősülnek, amelyek komolyan veszélyeztetik a közemberek vagyonának biztonságát.” – mondta a Kínai Népi Bank kissé visszatetszően, mivel a kriptovalutákkal való kereskedés a rendszerek decentralizáltsága révén pont, hogy a közemberek vagyonának biztonságát (és mértékét) képes növelni. Amit viszont csökkent, az a centralizált bankok monopolhelyzetének bonthatatlan gazdasági beágyazottsága.
Érthető a határozott fellépés, hiszen a gazdaság szereplői mindig saját pozíciójuk védelmére törekszenek. A központi bank betonstabil helyzetért folytatott küzdelmének voltak előjelei: Kínában már 2019. óta illegális a kriptovalutákkal való kereskedés, ez azonban nem gátolta meg a gazdaság szereplőit és a közembereket abban, hogy pénzüket egyszerű devizaváltásokon keresztül továbbra is kriptovalutába fektessék.
Májusban ezért a kínai állam figyelmeztette az ilyen típusú befektetésekkel rendelkező vásárlókat, hogy az állam semmilyen garanciát vagy védelmet nem biztosít a kriptobefektetésekre. Ezt követően júniusban felszólították a bankokat és a fizetési platformokat, hogy haladéktalanul állítsák le a kriptovalutákkal történő tranzakciók elősegítését, és ezzel együtt betiltották a valuták bányászatát is. A mostani intézkedés azonban minden eddiginél kiterjedtebben tiltja a kriptókkal folytatott bárminemű érintkezést, ami arra enged következtetni, hogy Kína teljes mértékben határon kívülre akarja szorítani az iparágat. Ez pedig azért lehet problémás, mert Kína a viszonylag alacsony áramköltségeivel, illetve olcsó számítógépes hardvereivel mindig is a világ egyik legfontosabb kriptobányászati központja volt. Az iparág számára azonban ez valószínűleg csak rövid távon fog kihívást jelenteni, ugyanis amíg 2019. szeptemberében Kína tette ki a Bitcoin energiafelhasználásának 75 százalékát, ez 2021 áprilisára 46 (!) százalékra csökkent. A kriptovalutákban rejlő gazdasági energia nem vész el tehát, csak más helyszínre költözik.
Nyomás, haza!
A tendencia egyébként nem mondható egyedinek, tekintve, hogy a kriptovaluták és a decentralizált blokklánc-alapú technológiák térnyerése globálisan fenyegeti a világgazdasági status quót, nevezetesen a pénzáramlás kapitalista irányát. Ennek köszönhető az USA legnagyobb kriptotőzsdéje, a Coinbase és az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) között lezajló nyilvános összecsapás is. Az eset fókuszában az állt, hogy a Coinbase egy Lend nevű új termék bevezetését tervezte, amely kamatot biztosított volna a kriptobefektetők számára, az SEC pedig azonnal a vállalat beperlésével fenyegetőzött. Az SEC egyébként széles körben rettegett entitás, az amerikaiak nagyon komolyan veszik a gazdasági bűnözés üldözését. Nem meglepő tehát, hogy a Coinbase a legfrissebb hírek szerint elállt az új termék bevezetésétől.
A globális trendeknek megfelelően tehát a kriptovaluták árfolyamzuhanását jósolják a közeljövőre nézve, ugyanis a negatív hírek alacsonyabb kockázatvállalásra, konzervatívabb megközelítésre és végső soron eladásra kényszerítik a befektetőket. A kriptovaluták történelmében eddig bekövetkezett tilalmak alapján azonban ilyenkor minden esetben rövid távú eladásokat és a bányászat elmozdulását, majd a stabilitás visszanyerését követően kifejezetten gyors ütemű fellendülést lehetett megfigyelni. Amíg tehát ilyen reziliens módon reagál az iparág a centrális gazdaság felől érkező változatos nyomásokra, addig nagy változásokra nem érdemes számítani.
